Tréfál, Feynman úr? - egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai Surely You're Joking, Mr. Feynman! - Original PDF
نویسندگان: Richard P. Feynman, Ralph Leighton
خلاصه: Emlékeim szerint tizenegy vagy tizenkét éves lehettem, amikor laboratóriumot nyitottam aházunkban. Ez a laboratórium mindössze egy jókora, öreg faládából állt, amelybe polcokatszerkesztettem, s mindehhez jött még egy főzőlap - emlékszem, állandóan rósejbnit sütöttemrajta zsírban -, valamint egy akkumulátor és egy kapcsolótábla.A kapcsolótábla megszerkesztését azzal kezdtem, hogy lementem a vegyesboltba,vásároltam néhány foglalatot, aztán egy falapra csavaroztam és csengőzsinórral összekötöttemőket, éspedig többféleképpen, sorosan vagy párhuzamosan, hogy különfélefeszültségértékeket kapjak. Azt persze nem tudtam, hogy az izzó ellenállása a hőmérsékletétőlis függ, ennélfogva számításaim soha nem vágtak egybe a tényleges feszültséggel - de mitbántam én! Amikor a sorba kötött izzók fél fényerővel földerengtek, hát az valamigyőőőőnyörű volt!Egy biztosítékot is beépítettem a rendszerbe: ha az áramkör rövidre záródott valahol, abiztosíték rögtön kiégett. Mármost az én biztosítékomnak feltétlenül gyengébbnek kellettlennie, mint a házunkban beépített főbiztosítéknak, ezért magamnak kellett elkészítenem:sztaniol-papírba göngyöltem egy régi, kiégett biztosítékot, azután a két végére rákötöttem egyötwattos izzót. Ha kiégett a biztosíték, az akkumulátort folyamatosan tápláló csepptöltőből azáram az izzóba jutott, mire az világítani kezdett. Az izzót fölszereltem a kapcsolótáblára,aztán beburkoltam barna süteményespapírral, ami pirosnak látszik, ha fény elé tesszük; harövidzárlat támadt valahol az áramkörben, csak felpillantottam a kapcsolószekrényre, és avörös fény máris megmutatta, hol ment ki a biztosíték. Húúú, de tetszett!Imádtam a rádiókat. Egy kristálydetektorossal kezdtem; a boltban vettem odalent, éséjszakánként, már félálomban, fejhallgatóval rádióztam az ágyban. Ha anyám és apámkiruccantak valahová, és csak késő éjjel jöttek haza, mindig benéztek hozzám, levették afejemről a fejhallgatót - és közben azon aggódtak, hogy álmomban vajon miféle rémségekettölthet a fejembe a rádió...Akkortájt történt, hogy kiötlöttem egy pofonegyszerű riasztót, ami semmi másból nemállt, csak egy méretes telepből, egy csengőből és némi vezetékből. Ha kinyílt a szobám ajtaja,a vezeték vége hozzáért a telephez, záródott az áramkör és megszólalt a csengő. Egyik esteanyám és apám későn jöttek meg. Lábujjhegyen, nehogy fölébredjen a gyerek, benyitottak aszobámba, hogy szokás szerint levegyék a fejemről a fejhallgatót, mire hirtelen - DANG!DANG! DANG! DANG! - pokoli kolompolással megszólalt a csengő, én meg nagy boldogankiugrottam az ágyból: - „Működik! Működik!